Ugye te nem érted? - amikor
Az arcomon ragyog az öröm,
Hogy miért lesz a mosolyomból
Egyetlen pillanat múlva könny.
Tudom, ilyenkor tán azt hiszed,
Csak szeszélyem igazgat, hogy
Mikor nevessek, és mikor sírjak.
Ó kérlek, kérlek, hogy el ne hidd!
S ugyan a látszat tán ellentmond,
De ettõl még nem vagyok bolond.
Ilyenkor mindig csak rád gondolok,
Nagyon fáj, hogy el kell lobognia
A lángnak. Úgy fáj hogy törnie kell
Ennek a tündérszép varázsnak.
Crysty - július 04 2008 12:44:05
Elmúlik minden, s fáj.. Nagyon szépet írtál, szívembõl szólt.
loretta - július 04 2008 14:31:57
Nagyon szép, fájdalmas vallomás. Átérzem én is. Gratulálok!
ZETA - július 04 2008 15:32:22
A szerelem egy varázs, menybõl jött parázs. Hiánya fáj, de elrepül, mint a kékmadár. Az egész csak álom, hiába vágyom egyszer felébredek és elmúlnak a képek. "Nem érted?", hát megérted! Üdv. ZETA
...nagyon szép ez a szelíd kérlelés...bár én azt gondolom...aki azt a lelkiállapotot nem érti...amirõl itt szólsz...Téged sem ért igazán...a varázs "csak" a Te lelkedben élt...
Minden múlandó, de talán így jó.
Az örömök és fájdalmak kiegészítik egymást.
Az a rossz, akinek nincs lángja ami ellobbanhat egyszer.
A te lángod viszont verseden keresztül is éget.
Tetszett! Szeretettel sziszifusz
