Gondosan szõnyeg alá sepert könnyeim
tengerré dagadva romboltak le mindent.
Tudnom kell túl lépni a múlt gyötrõ árnyain!
Sikerül e kétkedés nélkül önmagamban hinnem?
Gondosan ládába hajtogatott fájdalomszövet..
Kirúgva önmagát, lakatját letépve, elborít.
Az már, hogy ki veti rám az elsõ követ;
szemem lehunyva, engem nem boldogít.
Gondosan elrejtett néhány szép emlék...
Hazug álmodott csókok íze csak?
S mit gyémántnak hittél, csupán üvegcserép,
éles, szivárványszínû szemét, törött dirib-darab.
kormi37 - július 04 2008 12:37:10
Ez nagyon gyönyörûen festetteda a rejtett dolgaidat. Tetszik. Szeretettel:Kormi
loretta - július 04 2008 14:34:36
Nagyon fájdalmas, de nagyon szép. Gratulálok, Kriszi!
ZETA - július 04 2008 15:24:13
A múlt néha összetörik mint egy cserép és nem marad belõle egy ép, olyan mint õsszel a rét. Csillagos ég után a beborúlt ég. Az is lehet, hogy az egész csak illuzió, mikor elmúlik a jó.Hagyd a jelent, a múltad gondolj egy újat. Ne jövõt, ne jelent csak pillanatot mikor minden nyugton hagyott.Üdv. ZETA
sziszifusz - július 04 2008 23:34:49
Nagyon szép rímeket találtál.
Ez a dirib-darab nagyon jó lett a végén!
szoszircsi - július 05 2008 08:14:41
[b]...azt hiszem Te most zársz be végérvényesen egy ablakot...ha végleg elfordítottad a kilincset...újra beragyoghat rajta a Nap...
engedd el kétségeidet...csak akkor találsz válaszokat...csak akkor...
Szép a versed , - jó úton jársz
Szeretettel[/b]
szí.
reitinger jolan - július 05 2008 09:54:08
Cry ! Nagytakarítás? Vigyázz néha fel kell tekerni a szõnyeget is..
Azért volt benne jó is, ha szivárványszínû az a szemét!
Szeretettel Joli
