|
 Vendég: 113
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A rettenet árnya vetült a fakó falra!
Közelben vert tanyát a halálnak szent varja.
Leste az áldozat minden csendes léptét,
leste a vadászt is, annak szennyes képét!
A csapda már készen, ezt tudták már régen.
Csak elszámolatlan ügyet rendezhetnek ekképpen!
A régmúlt sérelmei, mint kesernyés íz a szájban,
ma elszámolnak vele, ebben a kései homályban...
A varjú, ki még csak nem is károg!
Kettejük közül csak az egyik ad elõtte számot
tettei, bûnei miatt ma megjárja a poklot,
hogy fejezzen be egy életet, s vele együtt egy átkozott sorsot!
Csak az egyik, ki innen kijuthat élve!
Gyõztesen léphet ebbe a közeli messzeségbe.
Csak egy, s, hogy ki, azt a varjú már igen is sejti!
Nincs más dolga, mint várni, várni és figyelni.
Közeleg a perc, ahogy közelednek a felek.
Lesbõl támad a vadász, hogy esélyek ne legyenek...
A préda, ki szintén valaha vadász volt,
régen volt már az, mikor még õ is vadászott,
érzi a vesztet, de pengéje épp oly éles, mint rég.
Nyugalmat sugallva tûri fel esõ-tépte ingjét.
Régóta már, talán túl régen is volt már!
Nem szólt érte, se rege, ima, se zsoltár.
Letette a gyilkos tõrt, s esküt is vele:
Csak akkor gyilkol újra, ha azzal életet mentene.
S most, mikor a kelepce bezárult körötte!
Újra bizsergette az ösztön, mint mindig annak elõtte!
Felébredt újra, ragadozó tekintete, ahogy járt körbe,
úgy csusszant a jobbja arra a régi görbe tõrre.
Felkészült, talán sejtette, ez lesz a végsõ küzdelme,
egyetlen esélye volt: a vadásznak egyre apadó türelme...
A vadász, neve oly sokfelé egyet jelentett a halállal,
végzett már minden mesterrel, mentorral, tanárral.
Talán már csak egy volt, kinek még nem ízlelte vérét.
Ezért jött hát, hogy tõre átdöfje még dobbanó szívét.
Régen, még az emlékek oly tisztán benne éltek,
mikor a kezdetek útján vér-testvéreivel aludni tértek!
A zsákmány bõsége, oly bársonyos, oly könnyed,
volt nõies bájok fölé izzadt férfi test görnyedt!
Sikoly nem, erõszak, és vér áztatta reggeli ködben
a kivégzett nõi tetem felett ott álltak mind egy körben!
Tudták, hogy nem más, hogy ez csak a vérnász,
de veszélyes embernek egy lánya, gyilkosa kétszáz!
Meghaltak talán mind, de gyilkosuk csak egy volt!
A vadász volt az utolsó, hozzá pedig így szólt:
"Legyen hírmagja mindennek, s elrettentõ példa,
könnyen lehet minden vadászból egyszer csak préda.
Élj bátran, nemz utódot, de ne keresd az én utam,
mert végzek veled, ha lesz merszed megtenni ugyan!"
Azóta, várja, hogy meglássa, a rettenet szikráját kívánja!
Azóta álmodik arról, hogy dobbanó szívét testébõl kivájja...
folyt... |
|
|
- július 05 2008 14:41:02
A (fej)vadász ül hosszú méla csendben.  ...... és várja a folytatást. Nekem egy kicsit tömör, sok. Keresztapa trilógia versben, akár az is lehetne.
Üdv. Joli |
- július 05 2008 19:51:31
Középkori horror, szép rímekkel tûzdelve. -ezt érzem, és várom a folyt-atást.
Grat: szisz |
- július 09 2008 22:31:33
be kell fejezni...
kell egy kis idõ...
még jelentkezem...
thx... |
- július 10 2008 09:07:33
Elég sötét kis vers, de tetszik!
Grat |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
