Harmat járta fûbe nézek,
izzadó csigák türelmére.
Ezüst nyomuk a köveken ragyog,
hirtelen én is kõvé zsugorodok.
Hátamon tapos már a csigaláb,
közben hallgatom a kövek dalát.
Észrevétlen velük énekelem,
átalakul közben az értelem.
És a suttogó kövek szeme könnybe lábad,
mert kõvé vált lelkemre találnak.
