A Nap, útját járva már lefelé ballag.
Ott fenn az égen már nem ragyog.
Estére csak egy hatalmas izzó korong
Vöröslõ fénye végigcsurog a falakon.
Ahogy elhalad, megnyúlnak az árnyak,
Meghalnak a színek, feketévé válnak.
Nézem, amint lassan a látóhatárra ér,
És semmibe hull, valahol az ég peremén.