Nem volt még ily bús,
az õsz lehulló levele.
Nem dalolt még ily keservesen,
az itt hagyott dalos cinege.
Sír bús szívemért az ég,
simogatnak az esõcseppek.
De nem hoznak vigaszt,
egyedül ballagok könnyezve.
Elhagyott magányos parkban,
leroskadok egy rozoga padra.
Felnézek a borús égre,
s kérem,adjon vissza nékem egy ölelésre..
2008.06.03.
)
