Õszi napsütésben fátyol felhõk alatt
Kocsink családommal száguldva haladt
Bennem hordott képek, remények, álmok
Barátok, ismerõsök, játszótársak
Meg a lelkemre nehezült árnyék
Utódaim nem látták ó hazám már rég
A komor táj lassan vált derûsre, mosolyra
Errefelé pottyantott le egykor a gólya
Zsenge életem olykor jó volt, vagy balga
Ifjú éveim e kis közösség szabta
Gyermekeim derûsnek láthattak engem
Hirtelen visszatért gyermeki lelkem
A faluba érve régi házakat kerestem
Ahol régen játszótársakra leltem
Szebb és nagyobb lett egykori házuk,
De ezt már fentrõl láthatja néhányuk
Az utódok folytatják, ez az élet rendje
Õket lágyan ölébe vette a temetõ csendje
A nyugvó Nap mosolygó fénye mellett
Hagytuk el sírjainkat, szeretteinket
A felkelõ Hold már hazaúton talált
Mámoros elmém friss élményben dúskált:
Éltetõ hegy leve, a vendéglátó vágtató lovon
Novemberben, szent Márton utáni napon
szuzus - július 07 2008 21:41:55
Annyi emlék, annyi ismerõsnek tûnõ arc, pedig õk csak a leszármazottak, de szüleik, nagyszüleik vonásait hordják. Jó hazalátogatni, ilyenkor mintha kívülrõl látnánk fiatalságunkat. Ilyen a rokonokkal, ismerõsökkel szeretnénk egy életet újra élni egy fél nap alatt.
Sok-sok emlék életre kelt számomra is versed által. Szeretettel:szuzus
