Ne búcsúzz még, maradj!
A körúton a fákat
még nem számoltuk meg,
s még egyetlen estén sem
választottunk
magunknak csillagot,
s még azt sem találtuk ki,
gyerekeinket vajon
hogy neveztük volna, ha...
kicsit maradj még,
az esõ is elállt, nézd,
ott fent - látod? -
sötét paplan alól
kacsint a napsugár!
Nem vagy kíváncsi,
lesz-e most, itt, nekünk
szivárvány?
Igen, elfoglaltság.
Persze, halaszthatatlan.
A körülmények úgy alakultak.
Menj, hogyne, persze,
én mindent megértek.
Mindig, most is.
El ne késs, eredj...
különben is...
az esõ újra csepereg.
Goldika89 - július 08 2008 09:47:42
Ez gyönyörû! Számomra is ismerõs az érzés. Nagyon szépen megírtad! Grat!
loretta - július 08 2008 10:27:16
Fájdalmasan lemondó a versed. Azért remélem, csak addig voltál ennyire elkeseredett, amíg megírtad. Igaz, nagyon szép lett. Gratulálok!
varganora - július 08 2008 11:16:51
Nagyon szép... Sok-sok lemondással... Nekem is ismerõs ez az érzés... Sajnos.
Magdileona - július 08 2008 23:35:19
Köszönöm szépen mindegyikõtöknek!
Berenike - július 09 2008 20:39:42
Mit is mondjak..férfiak..
Nagyon szép a versed)))
Berenike - július 09 2008 20:40:20
Értékeltem én is