Elõszó: " De én csak én vagyok.
Vedd, amit adhatok!
És ha tán kevesled,
fess magadnak Te szebbet.
Mert én csak én vagyok.
Vedd, amit adhatok "
/Nemes Nagy Ágnes/
Pici csillag
Vakító nappalok, fülledt éjszakák
az álom elkerül, nem talál reám.
Éjfélt üt az óra, holnapba bandukolva
bágyadt elmém némán mereng gondolataimban.
Kémlelem az eget, e fénylõ sötétséget
tisztán, nesztelen borul rám végtelen leple.
Fenn a Hold jóllakott, kövéren mosolyog
fényben tündökölnek míg szem ellát, a csillagok.
Egynek fénye megkopott épp, hogy pislákol
el-eltûnik pillanatra, majd újra lángol.
Pici csillag fenn az Égen, szomorúan néz a Földre
aláhullna, de nem lehet, nem hagyhatja el az Eget!
Feladata, hogy Érted égjen, fényévekrõl követve
vigyázza minden lépted, jövõdre boldogságot hintve.
S ha fülledt éjjel álmatlanul szobád ablakában állsz,
gondolatban éld át újra, mikor testet öltött egy nyáréjszakán!
