az Én csendem ordít
a véremben lüktet
nem hagyja magát
hogy végleg kiüssed
nem hallod mert súlyos
terhek veszik körül
bár olykor az arcomra kiül
s Te nézed a Te csendeddel
mely titokban oson
hálót sz? a falon
min kúszónövény
levelét dúsan hajtja
a szoba falán lóg kacagva
harsogva zeng a te csended
az egyik csatát Én
a másikat Te nyerted
de a kínos háború
még nem ért véget
még harcvonalba tartja
az ellentétes néma testbeszédet
még az inak rezdülnek az arcokon
még riasztón zenét zokog
még a végs? gyászdal jajong,
a test olykor magába roskad
csak a csendek viaskodnak
Maryam - július 17 2007 09:59:44
Ellentét feszül a versedben, ez adja meg a szépségét.
Maryam
pici cica - július 17 2007 09:59:56
Néha a csend többet árul el minden szónál, és néha ahogy írtad, vitatkozik is De ne legyenek nyertesek, csak egyenl?ként végzettek ))
pussz
pici cica
krisztina - július 17 2007 19:56:40
Az egész versed pulzál!Gyönyör?en fogalmaztad meg.Nagyon tetszett!
Szeretettel:Kriszti
