|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
És messze a robajló örök tengeren,
rohantam az éjbe a végtelen hidon,
vágtáztam parázson, mélyen ült sebeken,
mert fájt nagyon az élet, azt csak most tudom,
s mikor elmúlt, úsztam kábán, úsztam hosszan,
fény gyúlt köröttem és ég alatt napoztam,
elfelejtettem mit adtam és mit hoztam,
földi létemtõl riadtan visszakoztam,
megtanultam félve alázottnak lenni,
de azt is hogyan kell mindezt elviselni,
testembe hajolva oldódom álmomba,
álmom nem háborgat, ringat megnyugodva.
S néha ez az álom rám ül, rám telepszik,
láthatatlan burka ködként ereszkedik,
de fellebbentem, égetem a fátylakat,
képtelenbe nyúló néma, holt vágyakat,
s ha összetörhetném ezt a múló álmot,
tenger vizébe dobnám, mint roncs-szilánkot,
szilánk-tengerbõl vergõdve, úszva, szállva,
menekülnék akkor halálomra várva.
De e mély álomtól messze, távol estem,
lelkemnek valóját énembõl kilestem,
s kiléptem magamból, mire régen vártam,
majd felébredtem: az életembe zártan. |
|
|
- július 09 2008 19:58:10
Örülök, hogy végül visszatértél önmagadba, Joli. És annak is, hogy ismerlek. Gratulálok.  |
- július 10 2008 11:31:34
nagyon jól sikerült vers. mint mindig. |
- július 10 2008 16:51:03
Köszönöm soraitokat.
Joli |
- július 12 2008 13:07:54
Álmokat olvasni, átélni, mind más!
Oly, mint szívet bezárni, majd újra nyitás
elõtt az izgalom
Vaj mekkora lesz ma a forgalom?
Szerintem, nem elég írni álmokat
átélni, hogy érintsen meg másokat!
S, ha így áll ez a változat..
Itt, megadhatom a számomat...
shakraf |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. május 19. hétfő,
Ivó, Milán napja van.
Holnap Bernát, Felícia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
