tovaszálló nyári öröm
zöldíti a romos és barna kövön
nézelõdõ madarak tollát.
csõrüket bezárván csapkodnak,
mélán levegõért kapkodnak.
szárnyukat fájon nyitogatják,
nem repülnek,csak próbálgatják.
közben szelíd hangon búgnak,
vérszomjas vadak feléjük hajolnak.
meresztik vad és félelmetes szemük,
hogy kivájják lelküket mindenütt.
árva remény hónuk alatt,
csak a repülni tudó szárnyuk maradt.
de a belsõ félelem nem engedi
így kõ a kövön marad,nincs mit tenni..
reitinger jolan - július 10 2008 21:55:18
Jó a versed, de egy sor nem maradt ki véletlenül?
a "nézelõdõ madarak tollát" elõtt?
Üdv. Joli
mimone - július 22 2008 15:03:10
kedves joli!
nem maradt ki,sajnálom,ha te így érzel....valszín a rímek miatt akad oly érzés benned,hogy a "tollát"-szóra nincs rím...nos,nem csak a rímekre törekszünk egy versikében,talán a lényeg csengés nélkül is átadható....,de köszönöm,hogy elolvastad!e
