Ülök az élet túlpartján,
A csönd ködén át bámulok,
Távcsövet tart elém a régvolt,
És felszárad a titkokat rejtõ fátyol.
Áthajózok egymillió mérföld távolságot,
Kikötöm rozoga csónakom, s tovább várok.
Mellettem áll, õ mégsem hallja, hogy szólítom.
Visszaevezek hát, nincs miért tovább maradnom.
reitinger jolan - július 11 2008 20:50:05
Evezz, evezz az élet tengerén,
s ne köss ki csak a boldogság szigetén.
Kedves Loretta !
Látom itt már a szavakkal játszol, szép.
Joli
shakraf - július 12 2008 12:31:00
"Evezz barátom, és vigyél engem innen jó messzire..."
csak-fater - július 13 2008 07:07:00
Nos kedves Loretta, mi mindannyian evezünk, van úgy, hogy rossz helyen kötünk ki. Vagy tovább evezünk, vagy beletörõdünk. Te tovább eveztél, én.....
Ügyesen használod a szavakat
Szeretettel
Zoli
Magdileona - július 13 2008 16:32:07
Bizony, Zolinak igaza van...
Szépen megörökítetted ezt a hangulatot, tetszik a formája is versednek!
Szeretettel: Magdi