Mindenki más, zavart és zárt,
Mégis ugyan olyan
Ember és nem tárgy.
Nem megköthetõ, és nem is szobor
Mozog és él
feled,remél és fél
újragondolt képekben,
újrairt könyvekben
tûnik elõ
talán meghökkentõ,
de mégis.
Összezavarodtam,
pedig tollvonásom itt hagyom,
az utánnam következõknek adom.
a magány mégis fullaszt
szétrongyolódott lábam
nem találja az irányt
mi a helyes?
és mi az ami a mélybe vág?
ember vagyok
ez tény.
nem elhanyagolható döntés
de mégse tudok semmit,
nem ismerem magam,
nem tudom ki vagyok
az emlékek szétfoszlanak
és én zuhanok
nincs erõ mi visszahuzna,
nincs olyan aki miatt maradnék
igy elõtûnik a rémkép
csak-fater - július 13 2008 07:27:06
Nos kedves Chilll, van úgy, hogy néha összezavarodunk, ám ha magunkban rendbeteszünk mindent, elfogadjuk önmagunkat, akkor letisztul a kép a külvilágra is
Na és természetesen, akkor lesz saját erõd, nem kell, hogy más tartson / húzzon vissza
Szeretettel
Zoli
chilll - július 13 2008 13:53:58
köszi...remélem egyszer megbékélek mindennel
