Zöld fû közt nyári napfényben
Éktelen halott rózsa
Csalódott, üvöltõ szívemben
Lelketlen halott múzsa
Miért sírtam száz meg száz
Hívõ könnyet érted?
Tálcán jön a jótanács
De te már nem érted
Valaki lehetsz; hatalmas, szívtelen
Neked játék, nekem szerelem volt
Senki voltál; szerény és kedves
De az árnyék már téged is elrabolt
Úgy szerettelek, ahogy voltál
Benned volt a minden,
Amit te meg nem láthattál
Gyémánt voltál, hidd el
Ma hamis mindenekre tekint kevély szemed
S ránk, kitartó senkikre le sem nézel
Amit most érek neked, pont annyit érsz nekem
Mint ötven egyforma rózsa, az vagy: üres
Zöld fû közt ragyogó holdfényben
Tábortûz lángja szívemig ér el
Halott rózsát dobok nyelvére
Úgy ég el, mint múzsám utolsó emléke
iytop - július 14 2008 19:09:04
Bocsájs meg,de ami könnyen jön az nem tartós.Örülök hogy el
tudod felejteni.
jnikolett - július 14 2008 21:46:44
A vers abszolút nem errõl szól, de érdekes, hogy te ezt látod bele. azért köszönöm
jnikolett - július 14 2008 21:50:59
Õ a múzsám. és nem jött "könnyen". arról szól, hogy csalódtam benne, pedig már egy éve azt hittem, hogy ismertem. nagyon megváltozott sajnos.
azért köszönöm
