|
 Vendég: 31
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
VIII. ének
Reppen? méhek járják, e virágoskert oltárát,
Dongják dalukat, s mohón gy?jtik, csepp éhük porát.
Csodás kert, mi úri lak kényes éke,
Kis kertész nap-nap után, zárja szeret? szívébe.
Mid?n mesél fának, virágnak, s fakaszt vizet,
Így itatva, e nagyon szomjas növény sereg.
Tápláló élet vize, mit ád veteménynek,
Lesz kertnek gyümölcse, megannyi, tömérdek.
Cselédleány, úri kegynek, már testi játéka,
Szíve rabként sínyl?dik, nap, mint nap.
Szeretne szerelmet, lágy, finom érintést,
S nem is sejt, titkon szíve alatt, megfoganó életkét.
Kiskertnek virágnyelvén, bársonyos ének szól,
Beszél a f?, susog a lomb, láb alatt kavics dorombol.
Kertész, kit meglát leány, búval dalol,
-Fényes telihold, s szív alatt, szív dobol.
Elalél kishölgy, lágy illatálom, virágok közt,
Kertész talál rá, s lehel szájára, finom boldogságot.
Tücsök zenél melódiát, madár harsona szól,
Hívogató természet, mi szívekben bujdokol.
Tiszta viz? patakpartra, útjuk visz, szerelmes,
Két szív egymást talál, az úr legyen kegyelmes.
Mártóztatják egymást, csókban, gyönyörben,
Nap süt reájuk, szerelmük, s testük fedetlen.
Hölgy, ki rég várta, e cirógatást, s h?séget,
Lágy ölelést, kéjes szenderg? teljességet;
Férfi vigaszt, mi szunnyad tüzel? ölében,
S apaszt, csillapítatlan vágyat, e réten.
Nem soká tart, e boldogság, mi szerelem az,
Szép hölgy méhe term?, s magvat tart.
Úri fattyú, mit nevel, e hamvas kis test,
Szégyenben elhagy palotát, s mind, szerelmest!
Erd? mélyén kis patak, malmot hajt,
Hol molnár lakik, egymaga, s sok dolga.
Özvegyült szegény feje, magányos régóta,
Sok éve elhagyta takaros neje, kis szolga.
Koros molnár befogadta, e várandós kis testet,
Hónapra, hónap jött, évszakra évszak, s tél lett;
Decemberi, tél-víz, mely áldottan kilencedik,
Vajúdás, kín-kínban, s kisgyermek megszületik.
Magasztos ünnep, e házban, de szörny? fájdalom,
Kisleány, anyja életét veszi e szomorú hajnalon!
Zokog jó molnár, veszít megint életet,
Patakparton hantot állít, s ró kegyeletet.
Ültet fejfaként, tölgyet majd, h?st adót,
S nevelgeti leánygyermeket, kis bimbózót;
Hosszú fekete angyalhajú szép teremtés,
Ki cseperedik bel?le, s vele két dolgos kéz.
Leány, ki már majdnem kész n?,
Sok év dologban telik, s új-tavasz j?.
Édesapa, -? így tudván, a jó molnár,
Tanítja életre ?t, s ? kora, ?szre vált.
Zakatoló kis malom, mi ád a molnárnak munkát,
Miközben piszkol, s ny? el, megannyi gúnyát;
Patakpartra jár, e lány, szennyest mosni,
Mi ágynem?, kabát, gatya, s felemás zokni.
Mid?n egyszer, belefeledkezve csutakol holmit,
Megszólítá ?t egy ifjú, ? belepirul, s hangja csuklik;
Mond szép szavakat, hízelg?t, neki tetsz?t,
S a fiú ?t szeretni, többször is eljött.
Szerelem bimbózik, s leány vére tüzesen forr,
Mámoros boldogságtól, e élet oly, mint a jó bor.
Lát természet csodát, sudár tölgy árnyékában,
Ölel? karok közt, forr össze két test, szerelem viharában!
Nem sokáig tart, e szerelmes évszak lehelete,
Jön nyár, s nyárra ?sz, öreg molnár, beteg teste.
Lélek pihen, s hideg a tél vége,
Az élet is halni jön, aszott testébe!
Kis temetés, falu bús, lélekharangja szól,
Gyászmenet közt, egy nemes, ki lovagol.
Ébenfekete hajú kis tündér, szeme kisírva,
Felismeri nemest, benne csaló szerelmét látva.
-Mit vétett égnek, s ki, miért bünteti ?t így,
Szerelmét lopva, s szép teste örömeit.
Szíve megszakad, s lelke menybe száll,
S hangos ordítással, segítségért kiált a határ.
Angyalok szállnak, táncuk az eget járja,
Kezet fog anya, s lánya, szellemvilágnak, e párja.
Szívük t?zben, lelkük homályos ködben ég,
S lassan elnyeli ?ket, a távoli messzeség.
Tavasz, nyár, ?sz, tél, s újra tavasz,
Szeretet, szerelem, olvaszt jeget, s havat;
?szinte légy, óh, te halandó, s lelked, jót,
Jónak add lényedet, s taníts hamist, gyarlót!
20060410
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva! |
|
|
- július 18 2007 06:05:57
Mondhatnám, ez a szerelem ?störténete. Mindig csodáltam ezt a különleges nyelvezetet.
Tibor |
- július 18 2007 20:49:59
A tiltott szerelem, "A tiltott gyümölcs"
Egy szonettem címe, de talán helyén van ebben a részben is!
Ha figyelmesen olvassátok, ebben az énekben visszatértem az els? ének történetéhez!
(a patak, a tölgy, és megannyi visszatér? érzés)
Viszont itt már két kóbor lélek száll tova!
És a történet csak bonyolódik!
(Megjegyzem, ezek a történetek, a mai valós világban történnek, illetve történtek) csak egy picit, a Rég-múlt szavaival, fogalmaival van leírva!
Megfigyeltem magamon, hogy nem tudok, mai, modern verseket írni, nem tudom a mai, modern szavakat mondatokba önteni és nem tudom azt megfogalmazni,...nekem olyan "idegen" a "modern"!!
Köszönöm az olvasásotokat!
Lajos
Louis De La Cruise |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. december 22. hétfő,
Zéno napja van.
Holnap Viktória napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
