Mikor azt mondtad, édes, örökké szeretsz,
Én azt hallottam, magamra hagysz egyszer.
Mikor halálos-szorosan magadhoz húztál,
Azt sejtette, hogy hamarosan eldobsz majd.
Mikor úgy csókoltál, hogy újjáéledtek sejtjeim,
Már éreztem, ez a te utolsó csókjaid egyike.
Mikor szorosan a kezemre kulcsoltad a kezed,
Tudtam én már jól, nemsokára el kell menned.
Mikor bánatos-szépen figyelted mozdulataim,
Úgy sejtem, fájón emlékeidbe vésted a csodát.
Mikor néha önfeledt-boldogan szívbõl nevettél,
Mégis elhittem, míg élünk, mellettem leszel...
