|
 Vendég: 98
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 I
AZ ELSÕ
Hetvenötben, amikor még
Elsõ babánk született,
A szülõszobában jelen
Az apa nem lehetett.
Folyosóról is kiküldték
Le, a parkos udvarra,
Hogy a lótás-futás közben
Õket ott se zavarja.
Férjem kérdezte: "Mikorra
Várható majd a baba?"
-Ó, még az elején vagyunk,
Vissza van még a java!
Itt nem maradhat, Apuka!
Menjen egyet sétálni!
Aztán úgy, két óra múlva
Lehet telefonálni.
Nem túl nyugodtan, de lement,
- Hiszen nem tehetett mást, -
De tudta, hogy mivel tegye
Könnyebbé a vajúdást.
Mert amíg a tavaszi szél
A fák közt lengedezett,
Õ csendben és alázattal
Ott imádkozni kezdett:
Istenem, a Te kezedre
Bízom a feleségem,
És a kicsi gyermekem is...
S van Feléd egy kérésem:
Olyan sok az a két óra, -
Ha szenvedéssel telik...
Rövidítsd le... kérlek, tartson
Fele annyi ideig!..."
S amikor eltelt egy óra,
Õ a telefonhoz ment,
És érdeklõdött: Hogy vagyok?... -
És minden rendben ott bent?...
rMost szül itt a felesége?...
S azt mondtuk, meglesz mára?... -
Épp ebben a pillanatban
Született a kislánya!...
Isten újból csak hálára
Fakasztotta az éltünk, -
Már jegyességünk alatt is
Esztikérõl beszéltünk...
És hogy Õ azt is megadta,
Hogy ily gyorsan szülessen...
Sõt... Hogy egészséges... És szép...
S még haja is lehessen...
Ennyi öröm egyszerre épp
Elég egy friss anyának!... -
Esztike! Légy fénysugara
E megfáradt világnak!
|
|
|
- július 15 2008 15:58:14
Ez a vers is gyönyörû. Csodálatos képességed van arra, hogy életed minden jelentõs pillanatáról ilyen megkapóan tudsz írni.
Gratulálok! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
