...húú...eszméletlen tömény-sûrû érzéshalmaz...markáns, határozott ütemû, kemény mérlegelés...mint egy le vagy inkább elszámolás...
Úgy tûnik minden megvilágosodott benned, már nem fényeket csak árnyakat látsz, a szavak elfolytak, az áldozat magad vagy...s ez a felismerés kiölt belõled minden érzést...azt hiszem mint egy üres váróterem....olyan a lelked...elrobogott egy vonat...már a hangját sem hallani...de a talpad alatt...a szíved fölött...még remeg valami...aki így tud fájni....az valaha fontos lehetett, de már csak szánalmat érzel iránta...de majd ha semmit!!! nem érzel....akkor válik igazán múlttá....lényegtelenné...
Tetszik versed "hõfoka"....intenzitása....mélysége...
Szeretettel[/b]
szí.
Loinaar - augusztus 31 2008 21:42:09
köszönöm szépen
már elfelejtettem, és már múlt. régi vers
régi vers 
