Régen nagy nemzet voltunk, mi: Magyarok!
Elátkozott és keserves a múltúnk,
De mindig talpra álltunk, mi: Magyarok!
Csak egymás mellé kellene állnunk,
Hogy ebbõl is ki lábaljún, mi: Magyarok!
De hát büszkék és irigyek vagyunk, mi: Magyarok!
Így tartják a világban rólunk,
Hát alaposan rá is szolgálunk, mi: Magyarok!
"Sírva vigadunk", sanyarú a sorsúnk,
De mi senkit nem sajnálunk! Ugye Magyarok!
Ezért ÕK nevetnek rajtunk,
Jámbor állattá váltunk, mi: Magyarok!
Csak a szomszéd házáig láttunk,
Ha kezet nyújtott, öklöt ráztunk, mi: Magyarok!
Most ölelje hazánkat ember láncunk,
Magunkért újra ki kell, hogy álljunk:
MI MAGYAROK!!!
ZETA - július 16 2008 17:55:36
Valami van, denem az igazi mi Magyarok! Üdv.. ZETA
Lucky - július 16 2008 21:00:29
Szia ZETA! Nem értem teljesen a hozzászólásodat. A versrõl van szó vagy a témájáról? Kifejted bõvebben ha legközelebb erre jársz? Köszönöm!
