|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
A színpadon áll, ott középen,
Hangja magas fokán,
Az örökdal sötét mezében,
Dallam ívében zeng sután.
Rendítõ zenéje szól a fülbe,
Ébenfa sötétje mélyre omol,
Mint fátyolt érintõ kezekbe,
Fehér-fekete, víg-búst dalol.
S ahogy lendül, egyre éled,
Csontjai mozdulnak hirtelen,
A fekete lassan fehérbe mélyed,
Hangsora lágy, zenéje zeng.
E borzongató lágy mámorban,
A kéz, ahogy billentyûn végig szalad,
Szárnyakon lebbenõ álom-vágyban,
A fülbõl szívbe s lélekbe szakad.
És most látszik fekete testén,
Fényként omlik az éj sötét falán,
Nyitott teteje zenéje mentén,
Fényként ízzítja a haloványt.
Örök lágyság, mit zenéje felgyújt,
S oldja benned a sóvár talányt,
Lángja hatalmas tüzet gyújt,
Igy szünteti, oldja az örök magányt. |
|
|
- július 19 2008 12:43:11
Gyönyörû ahogy a zongorát megelevenítetted, és mint társat állítottad a középpontba. Máté Pétert jutattad eszembe.
Csodás lágysággal futtattad végig a verset a billantyûkn.
Gratulálok
Szeretettel: maica |
- július 19 2008 18:19:13
kiváncsi volnék ,hogy, mit akar szimbolizálni a zongora...
hmm... |
- július 19 2008 18:22:12
Ez spec. csak maga a zongora .
Kedves Shakraf, írd meg szerinted mire hasonlít még.
Köszönöm soraitokat
Joli |
- július 19 2008 20:42:02
Kedves Joli!
Ami eszembe jutott: A koncertzongora magánya.
És mikor a zongorista megszólaltatja, a hangszer megelevenedik, és barátjával együtt mesélnek érzéseikrõl.
Hú de jót írtál!
Talán az egyik "fényként"-et lecseréltem volna, bár nem tudom mire, valamint a végén a két "örök" is lehetne egy.
De ez az összbenyomásomat nem nagyon rontja.
Szeretettel: Sziszifusz |
- július 19 2008 20:48:30
Igazságod lõn kedves Sziszifusz, milyen figyelmes vagy , én meg figyelmetlen.Majd kitalálok valami mást, mondjuk az utolsó örököt kihagyom, s az utolsó fényt is és "felizzítom a haloványt" lesz helyette.
Köszönöm Joli |
- július 19 2008 21:31:34
Ó JOli! Ez így tökéletes lesz!
Nem is kekeckedek tovább, csak még valami
Most meg túl sok az égetés: felizzítod a haloványt, a lágyságot is felgyújtod, a talány lángja is tüzet gyújt.
Vigyázz a zongora fõleg fából van!
Bocsáss meg vicces kedvemért, de talán ismersz annyira, hogy nem haragszol meg rám.  |
- július 20 2008 16:30:47
Akkor neki futok mégegyszer:
Örök lágyság, mi zenéjébõl felzúg,
S oldja benned a sóvár talányt,
Hangja lágy szólamot nyújt,
Így szünteti, oldja a magányt.
És így akkor kiküszöböltük a tûzoltók kihívását, kedves Sziszifusz
Örülök, hogy itt vagy.
Joli |
- július 20 2008 23:01:31
Ebbõl is látszik milyen jó versíró vagy!
Hamar megoldottad a problémát.
A lényeg megmaradt, és szerintem, így még jobb is lett!
Van mit ellesnem tõled, gratulálok!
|
- július 22 2008 15:32:25
kedves joli....csak 1 percet idõztem,hogy költõi soraidat böngésztem...s remek,mert nem mekk-elek....-azonosulás még annak is ,ki a hangszert csak épp látta,halotta valaha...de, aki játszik is rajta,annak mindenképp átélhetõ sorok!köszi! mimone |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. szeptember 01. hétfő,
Egon napja van.
Holnap Rebeka napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
