Szívem mind hevesebben ver,
Ahogy közeledik a perc, hogy újból láthatlak!
Agyam zsong, szalad át rajta millió gondolat!
A remény, az-az édes, fájdalmas, remegõ
Ólomként terheli vállamat.
Már csak pár tized idõ,
Illatod elárul, megtelik vele a levegõ.
És itt vagy! Szép, mint mindig.
Elmondanám, milyennek látlak.
Az elsõ betû megvan,
De elcsuklik hangom s
Annyi az ódámnak.
Itt vagy! Velem.
Bár elhinni, most sem merem.
Maradj még, maradj!
- kérlel hangom.
Rájövök,
Néma a szám,
ezt csak én hallom.
Ahogy illik, búcsúzúnk szépen.
Mosolyok, puszi csak kimérten.
Te elmész, én magam maradok,
Még utánad kiálltok halkan:
- ......... ......!
