Feszélyez a tudat,
mi belülrõl mardossa az agyat.
A vágyak s az érzékek tompulásnak estek, szinte elcsitultak,
mint a csiripelni vágyó madarak.
Nincs mi lehetne,
nincs mi az õrületbe kergethetne.
Bár így is idegeket feszítõ a küzdelem, de köztudott,
hogy csak a semmiség kerül ki gyõztesen.
Nem kellenek az ígéretes üresszavak,
mikbõl semmi jó sem származhat.
Hazug a szó, mi álca mögé bújt kígyó ajkait hagyják el.
Méreg, mi lassan burjánzva öl,
a testet megbabonázva, a lelket kiírtva,
s legvégezetül felfedve igazi valóját,
megölve ezzel ártatlan áldozatát!
