Mikor a testem csak
Gyógyszerek otthona
Az élet a bánatnak
Végtelen robaja
Átsüt a felhõkön
A fájdalom sugara
Mondd nekem, s üvölts
Ne legyek ostoba
Bármit mondok, szeress,
Szeress, te mostoha!
marica - július 20 2008 06:51:21
Segély kiáltásod az égig ér! Tudod.... az egyénen is múlik a kiút megtalálása.Az önzetlen szeretetre kevesek képesek, egyidõ után bele lehet fáradni, és nem is szabad senkitõl elvárni. Mindenki viszonzásra vágyik
Tetszik a versed mondanivalöja.
Üdv: marica
Teardrop - július 20 2008 07:08:41
Persze, a vers borzasztó önzõ, de abban a lelkiállapotban, amiben írtam, nem is lehetett volna máshogy.. :)
