|
 Vendég: 100
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Szaja! Versed nyomán, szeretettel.
S ha eltökéltség tûzi csak a célt,
Kéretlen-e a tompa sors adta acél.
Csengj ki a néma köd-szitálta csendbõl,
Hangod zengjen acélosan, csengõn,
Táruljon e márvány-sík holt idõ,
Hogy életre keljen álom és jövõ,
S habokra omoljon fel, az égbe nyúlva,
Ne reszketésként az õsi-térbe hullva,
Zárja be szívig mélyülõ dallama,
Mint ringó ágon kinyíló rózsa-halma,
S ha csöppenõ érzés veszne e tájban,
Évszak ne remegjen, mint hó a nyárban,
Ne légy semmiség e jéghegynyi térben,
Hisz a múlt-jövõ néha csak képzet,
Ne szökjön könny fátyolként szemed körébe,
Hisz csendesülve vár a pillanatnyi végzet. |
|
|
- július 20 2008 16:09:24
Köszönöm, kedves Manon. |
- július 20 2008 18:08:32
Szia Joli!
Csodálatosat alkottál. Micsoda játékok a szavakkal (csengj, csendbõl, csengõn). Ami a lényeg az a mondanivaló. Nekem ez a mondata jelenti: "Ne légy semmiség e jéghegynyi térben". Ehhez pedig az kell hogy emeld fel a hangod, táruljon az idõ, ébredjen álom, és jövõ. Fantasztikus. Szeretettel: zsuzsu |
- július 20 2008 19:24:25
Köszönöm Zsuzsu.
Sajnálom, hogy Szaja nem jár erre, na nem baj, ha akarja megtalálja.
Joli |
- július 20 2008 21:21:33
Ez valóban szép vers gratulálok! csak így tovább!
Szilárd a. |
- július 20 2008 22:34:14
Nagyon szép lett! |
- július 20 2008 22:42:11
Nagyon klassz, Joli, gratulálok! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
