Reménytelenûl vívom a harcom
Hogy a holnap rám mosojogjon
De az összes nap oly sötét
Nemértem az élet körét
Bármerre nézek csak párok
De én csak várok
Mikor kimondtad: "Szeretlek"
Bennem a reményt felkeltetted
Ennek is az lett a vége
Lódítottál, hogy legyen béke
De íly komprosszimot nem köthetek
Csak magamhoz ölelem a sötétet
Szívembe sebet vág a gyilkos magány
A szerelemhez esélyem oly halvány
Lehajtott fejjel az aszfaltot bámulom
Érzem nekem még sokat kell várnom
