|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Furcsa érzés, ölelnélek újra,
De tény, sok id? telt el azóta.
Talán már nem is vágyom érintésedre,
Csak az emlékek vezetnek félre.
Az emlékek, melyek a feledés vizébe merültek rég,
S az elfeledett érzések, melyeknek most helyükbe lépett a hév.
Nem hiányoztál, ezt nem is mondom,
Más szemmel néztem rád, s erre megvolt az okom.
A valaha szívemben ég? t?z kialudt,
S becsuktam az öszes hozzád nyíló kaput.
Álmaimban néha még láttalak,
De miután felkeltem, már nem vártalak.
Most pedig itt vagy megint, és én nem értelek,
Arra gondolok, mennyire szerettelek.
Ez az érzés bennem akkor mélyen elbújt,
S már nem is találnám meg, hisz' rég elmúlt.
De nem is akarom visszakapni a múltat,
Csak élvezni a jelent, és a mindennapokba hozni valami újat. |
|
|
- július 18 2007 17:27:50
Egy lezárt kapcsolat, egy fellobanó érzés, emlékek és múlt. Olyan, mint egy visszaemlékezés, egy emlékirat. Szépen megírtad, hiszen átérzi az olvasó a vajúdásodat.
Tibor |
- július 18 2007 19:59:24
Nagyon szép a versed.Bizony, el?fordulnak az emberrel ilyen érzések, és amikor megtehetné, akkor jön rá, már csak emlék, t?z nélkül:Szeretettel:Kriszti |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. október 22. csütörtök,
Előd napja van.
Holnap Köztárs. napja, Gyöngyi napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
