|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Mint alvó gyermek
Õriztem szelíden álmom,
S reméltem szívvel- lélekkel
Könnyeket nem kell látnom.
Ha teremtésre születtünk,
Miért a pusztítás a vágy?
S miért jó az, ha az ember
Mindent elhamvasztó halált lát?
Bár rémiszt ez a kép, ez a tudat,
Én mégis Reménye vagyok e világnak,
Hisz érzem, létem mint hûss patak,
Enyhületet ad, minden szeretett virágnak.
Ilyenkor boldog a szív, boldog,
A hûss patak, igazi tengerré válik,
S mint gyermek a csillagok fényével,
Szelíd hullámaival úgy játszik!
Nagy remény, a szívben
S az arcomon egy új mosoly,
Mellyel üzenem bíztaton,
Tündökölj, áldott NAPKORONG!
Bíztasd a kezeket, bíztasd,
Hogy adjanak végtelen sorokat,
Mint ahogy a hegyek lankái adnak
Mézédes szõlõérlelte borokat.
Ne lankadjon szívünk soha,
Mi költõk szárnyaljunk szabadon,
S mint reménykeltõ fény, az éjben,
Legyünk ott a szomjoltó tavakon! |
|
|
- július 21 2008 13:03:48
Nagyon szépet írtál!!Különösen az utolsó versszak tetszik! Gratula!! |
- július 21 2008 14:57:44
Megindító a versed, szép.
Szeretettel Joli |
- július 21 2008 22:32:53
Hát, ez nagyon szép vers és felhivás.Szeretettel Elemér. |
- július 22 2008 11:11:59
Szép ez a fáradhatatlanságra ösztönzõ vers.
Bár néha kezünk elfárad és nehezen vet papírra sorokat, szívünk közben folyamatosan dobog és reménnyel tele jobb, szebb jövõért.
Örülök, hogy olvashattam versedet,kedves Szilárd!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. augusztus 01. szombat,
Boglárka napja van.
Holnap Lehel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
