Íme az Ember, elhoztam elétek
arca fagyos, fáradt, fakó
vérét ontanátok, életét vennétek
hisz a véretek, közületek való?
Akarjátok vélt bûnét torolni
hogy szenvedjen vérben és mocsokban
kiabáltok szitkot, átkot róla
hogy lássátok meggyötörve, holtan?
de nálam a hatalom, az utolsó szó
intésemre vár a sereg, a bakó
felettem Róma örök csillaga ragyog
Pontius Pilatus, Judea helytartója vagyok
Jézus testén feltépett, vérzõ sebek
Feszítsd meg, Feszítsd meg!
lázong a megbolydult tömeg
fejedelmi pózban, bíbor lepelben áll
gúnyolják :r1;Isten fia, zsidó királyr1;
vérzõ fején tövisbõl korona
kezében nádszál, királyi jogara
gyûlölet, megvetés, undor az arcokon
dühödt szemek forró lázban égnek
ármány és rágalom az öléssel rokon
útjában szenvedés, kínhalál és végzet;
A názáreti szemében a messze láthatár
érzi, hogy rá kereszthalál vár
már a teremtõ közelségét látja
Isten megbékélt, szenvedõ szolgája
