Nem is tudom már, hogy közöljem veled,
Mit már egyszer mondtam, szeretem a neved.
Szeretem a stílust, s azt, ahogyan nézel,
Mert te adod a ritmust, mit nem foghatok kézzel.
Mikor én látlak, csak egy percre is,
Megdobban aszívem több százszor is.
Abban a pillantban érzem,
Fáj érted a szívem.
Várom mikor fogsz végre hozzám szólni,
S azt mondani:"csak téged akarlak szeretni"
Majd félve, ám égve átölelni,
S szád számhoz érinteni.
S bár tudom, ez csak egy álom,
Én mégis tovább álmodom, s nem bánom!
