|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Mert darabokra hullt az élet,
S mert szétszakít a fejfájás,
Elkezd?dik a történet,
De csak az emlék mi vár.
A vonatom gyorsan száguld,
S a csomagom, útitársam a kín.
A kabin rám zárult,
S a fal is könnyet hint.
Bezárva a félelem falai közt,
Száguld a vagon.
Nincsen út, s nincsen sín, mi összeköt.
Most a sötétségé a hatalom.
Mert voltam már könnycsepp a szemedben,
S voltam dobogó ér a csuklódon.
Sírhatsz, én úgyis elmegyek,
Fájhat még, de én emlék maradok.
Fölszállhatsz a vonatomra,
De sorsomat ne kövesd.
Mert nincsen már fénye a napnak,
S lassan elt?nik az élet.
A könny, mi lehet fájdalom,
De lehet öröm.
Most a nevemet hallom.
A síneknél nyöszörögsz.
Mert lehetek tenger
S lehetek a szemedben szilánk.
Ha vége az életnek,
Te is megtudod mi vár.
|
|
|
- július 19 2007 05:55:14
Nagyon sötét képet festettél, sugárzik bel?le a magány és csalódottság, összeségében viszont izgalmas olvasmány volt. Gondolom a cél is ez volt.
Tibor |
- július 19 2007 19:21:50
Én inkább azt mondanám h magáról az életr?l szól. Hogy rengeteg emberrel találkozunk utunk során, ellenségek, barátok, szerelmek, mindnek okozhatunk csalódást, örömöt, fölnézhetnek ránk, de egyszer tovább lépünk, elmegyünk s elhagyjuk ?ket. És persze az elválás fájdalommal jár, meg az egész élet... S vannak akik követnének, de nem tudnak, ezért csak a halál után találkozunk újra... Valahogy ezt akartam leírni. Arys |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. október 20. kedd,
Vendel napja van.
Holnap Orsolya napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
