|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,204
|
|
Megint csak rácsok
S millió-egy rossz emlék,
Melyet az ember könnyen,
Az idõ, szét nem tép!
Magam vagyok, magam
A rácsok kajánul rám merednek,
Üzenve mély, rideg szavakkal,
Engem itt, nem is szeretnek!
Vajon ki is szeretne, ugyan ki?
Lelki mélyt megjárt életet,
S kit egész életében csak
A tiszta Remény éltetett!
Nem kérem, hogy kegyelmezz!
Gyilkos szemek úgyis ítélnek,
Mit számít az, hogy én jó voltam,
Õk kényelmesen így élnek.
Most itt ülök csendesen, s nézek
Húsz évet, vagy egy századot,
Hozzám akkor sem jön angyal,
Mondvá: Bocsánat uram, ön rosszat álmodott!
Túl hosszú ez az álom,
S börtönöm egyre ridegebb,
De ezt csak én érzem, én,
S a börtönõröm, ki itt él szívemen.
De bízom rendületlen, bízom
S mosolygok minden hajnalon,
Szívemben a nagy reménnyel,
Talán még szép lehet tûnõ alkonyom.
Reád nézek ó áldott fény,
S olvadok egyre inkább szívedbe,
Beleirva utolsó szó jogán még,
Én mindig hû voltam Hitemben!
|
|
|
- július 23 2008 16:13:00
Nagyon pesszimista vers... Remélem, minél elõbb elmúlik ez a borongós hangulat... Üdv: Nóri |
- július 23 2008 19:15:33
Szépen megfogalmazott vers. Talán mindenkiben van egy kis lelki börtön. Üdv.: ZETA |
- július 23 2008 20:07:29
Kedves Szilárd!
A rácsok között beszûrõdõfny elhozza a boldoságt életd alkonyán.
nagyon magával ragadó a versed.
A börtönbe zárt érzésnek nem kell börtön õr. marad az nélkül is.
Szeretettel: marica |
- július 23 2008 21:24:28
Nagyon szép vers!!! Grat |
- július 24 2008 01:12:32
Teljesen átérzem...remélem pillanatnyi hangulatot verseltél meg. Nagyon szép, kicsit himnikus hangnemmel zártál, ami fennköltté teszi.
Maryam |
- július 24 2008 01:33:26
Gratulálok a versedhez, nagyon szép! Szomorú, de engem nagyon megfogott!!
Sõt azt kell mondjam elkapott az ihlet is! Rímekben osztom meg gondolatom, s remélem evvel erõmet, s kitartásomat is adom.
Fájdalom s szenvedés az mi most belülrõl árad,
Engedj utat a fénynek, s kijutó vágynak.
Enged, hogy szárnyaljon a jó befelé a fénnyel,
S hogy teljék meg szíved minden zuga, reménnyel.
Ki kell tarts, muszáj küzdeni,
Tudni kell hinni, hogy érdemes volt születni.
Élj az örömnek, s minden apró jónak,
Köszönj minden mosolyt egy kedves szóval.
Töltsön el belül a remény, a jókedv s a bizalom,
S csüngjön minden ember, odaadó szavadon.
Tudnod kell jót adni, s viselni a rosszat,
Szeretetben élni, s szivedbõl kiûzni a gonoszat. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. május 20. hétfő,
Bernát, Felícia napja van.
Holnap Konstantin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
