|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Felkelt reggel, mikor csörgött az óra.
Lenyomta, majd kibotorkált a mosdóba.
Aztán jött a konyha:
Míg a vizet forralta
Újra ránézett az órára
Nem sok ideje maradt már,
Gyorsan elkészítette kávéját.
Miközben iszogatta a keser? fekete löttyöt,
Fejében a forgács halkan zörgött.
Miel?tt elindult, a tükör elé állt,
És megigazította néhány zsinórját.
Beszállt az autóba és elhajtott,
Semmin sem gondolkodott.
Ebben a hónapban már négyszer késett!
Beletaposott a gázba, hogy id?ben odaérjen.
Odabent várta a szokásos irodai munka,
Pici asztala, monitora.
Minden munkaid? ugyanolyan számára:
Legépeli, mit mások kézzel vetettek papírra.
Nem is tudja, hogy amit kezében tart nap mint nap,
Az az utolsó megmaradt kincse a világnak:
Versek, novellák százai, mit ? sosem fog megérteni,
Csak monoton begépelni és bosszankodni.
A nap végén hazamegy,
Nincs kit felhívna, hogy 'szeretlek'.
Ám otthon már várja legjobb barátja, a tévé,
Mindig boldogan ül le elé.
Nem is kell más neki,
Többr?l nem mer álmodni.
Lefekvés el?tt megigazítja madzagjait,
Red?nyt lehúzva, csillagok fénye nélkül elalszik.
Jót aludt este, nem volt álma;
Nem volt célja, nem volt vágya.
Nem akarta, hogy legyen máshogy,
Így volt boldog a buta marionett bábu. |
|
|
- július 19 2007 05:49:01
Ez bizony így unalmasnak t?nik s bár a versnek érthet? minden sora, az okokat nem ismertük meg. Gondolom az olvasó majd kiegészíti magának. Ha rólad szól, azt kívánom, legyen tartalmasabb az életed és ne élj marionett bábu módjára.
Tibor |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. június 25. csütörtök,
Vilmos napja van.
Holnap János, Pál napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
