Csend honol a városon,
alszik még a villamos,
az öreg hold elbújik,
csak a köd uralkodik.
Megyek mint idegen,
magam sem tudom merre,
utolsó randevúra hívsz,
- csak még egyszer.
S mint ki eszét veszti
koldusként, ki vackát keresi,
kutatlak, kereslek,
meg akarlak lelni,
bárhol is légy,
el akarlak érni
loretta - július 24 2008 20:07:52
Fájdalmas a versed, mégis minden szavát átrézem. Utolsó randevú: nincs is annál kegyetlenebb. Szépen versbe szedted bánatod. Gratulálok!
zsuzsu - július 24 2008 20:52:27
Szia Szuzus!
Ez talán az egyik legszomorúbb érzés. amikor ennyire hiányzik valaki. megértelek. Szeretettel: zsuzsu
Magdileona - július 24 2008 21:07:43
Nem irigylem ezt az érzést. Nagyon fájdalmas, viszont nagyon szép verset írtál belõle... Szebb napokat kívánok!
Szeretettel: Magdi
szoszircsi - július 24 2008 21:21:52
Kedves Szuzus!
[b]
...a versedben meghúzódó ellentét...a környezet álmos-közönyös nyugalma...és a benned zakatoló,fájdalmas érzések ellentéte gyönyörûen kiemeli ezt a , már sokak által átélt iszonyú érzést...
Nagyon élesen átélhetõ a versed...lenn "díjazom"
Szeretettel[/b]
szí.
tenger - július 24 2008 21:24:24
gyönyörû verset írtál! szívbõl gratulálok neked! s így tovább, s ne légy szomorú! szilárd a.
szuzus - július 24 2008 21:43:19
Nagyon köszönöm Nektek, s valóban a legmélyebb fájdalom iratta velem. Tudom mindenkinek át kell élni egyszer ezt, de senkinek nem kívánom.
Szretettel:szuzus
