A fájdalom belém hatol, mint kés a húsba
Fáj, hogy már egyedül vagyok
Egyedül ebben a világban, hisz kit szeretek
Attól útjaim egy csapásra elváltak.
Az emlékek feltörnek nem hagynak nyugodni
Könnycsepp gurul le arcomon hagyom..
Bõröm beissza magába s újra csak magam elé bámulok.
Hiánya borzasztó, ezért:
Bánatom kiadom ha tudom, de más ne lássa
...mert azt nem bírom.
denes - július 25 2008 06:10:59
Más nem látja, csak olvassa és szomorú lesz õ is.A magány sokszor elviselhetetlen és fájdalmas.
marica - július 25 2008 06:33:26
Kedves Titóka! Sír versed! A könnyeker idõvel felszárítja az idõ, a seb beheged, de örökre megmarad. A fájdalom csitul.
Vagy már beiskövetkezett, és versed a múlt könnyeit idézi.
Itt a Napkorongon nem leszel magányos. Ha szerelmet nem is, de együttézõ barátot biztos találsz.
Szeretettel: marica
Titoka - július 25 2008 10:54:01
Köszönöm a hozzászólásokat! Jól látod a helyzetet már csak a múlt könnyeit idézi. Pont a napokban olvastam újra ezt a versem.. Csodálkoztam, hogy írtam ilyet is? Emlékek elraktározására nem is olyan rossz a versírás.
Pont a napokban olvastam újra ezt a versem.. Csodálkoztam, hogy írtam ilyet is? 
