Napkorong

Marica ! Fogadd szeretettel.

Mint tenger hulláma a parti fövenyen,
A vég felé futnak perceink,
Mutatónk forog, semmit sem pihenve,
Az idõ nyomát követve mind.
Sarjadtak magjaink, létük fénnyel tele,
S ahogy telik az idõ, mind nagyra nõ,
De a sors néha harcba kezdene,
Kopott létünket konokul elsöpri az idõ,
Friss, üde tavaszt õszi szelek tõrlik,
S arcunkra mély barázdát hasít,
Nem kímél se jót, se rosszat, senkit,
Viseljük a sors ránk mért csapásait.
De az írás, mely kezünkbõl ered,
Megõriz mindent, hitet, szívet.

Hozzászólások

varganora - július 26 2008 18:16:48
Gyönyörû... Grat: Nóri

Crysty - július 26 2008 20:07:20
Joli, ez aztán a nem semmi, nagyon szépen megfogalmaztad. Gratula

gondola - július 26 2008 20:21:35
Szia!
Ez valóban nagyon jó lett, szépen beleszõtted az életet! S a végén a csattanó, ami nekünk oly fontos! Nagyon szép ajándék!

loretta - július 26 2008 20:56:40
Gratulálok, Joli. Nagyon jó lett!

zsuzsu - július 26 2008 22:54:37
Szia Joli!
Milyen szépen írtad. Látod mégsem múlunk el egészen. Bár az idõ elfut de valami mégis ittmarad belõlünk. A gondolataink, az érzelmeink, az emlékeink. Megõrzi az írás, ahogy te is írod. Szép lett. Szeretettel: zsuzsu

mimone - július 26 2008 23:52:23
a sötétségbõl a fény felé....ez egy örök, szép jelenség...s ez utat mutathatna mindenkinek/akkor is ,ha néha eltéved az ember/
"de az írás,mely kezünkbõl ered
megõríz mindent,hitet,szivet"-nagyon igaz és a mienk!
csalódást nem tudsz okozni már....köszönjük!mine

szoszircsi - július 27 2008 07:55:28
[b]Szia Joli!

Lenyûgözõ az ihletettséged...csak úgy szórod a szebbnél-szebb verseket,rendkívül kerek a vers, életünk-létünk-gyermekeink,harcaink és múltunk...minden benne van...gyönyörû!

/...remélem nem csak írásaink maradnak utánunk, hanem szeretetünk melege is.../
Szeretettel[/b]
szí.

reitinger jolan - július 27 2008 07:56:44
Köszönöm mindekinek. Talán Marica is rátalál, nem tudom merre lumpol