Ez a harc már örökre véget ért
Ez a szív már nem dobban az életért.
Ezek a hetek itt most a bánatéi.
És a percek a megbocsátáséi.
Miért? Miért most? Miért Te? Miért mi?
Miért kell nekünk mindezt átélni?
Neked már jó, béke és pihenés.
Csak a mi életünk lesz most nagyon nehéz.
Az örök csaták, melyeket naponta megvívtál.
De minket soha be nem avattál.
Bár tudhattam volna, mi is zajlik benned,
Hátha tudtam volna segíteni Neked.
Hiányzol, már most, még fel se fogtam,
holnap már ott fogsz feküdni a porban.
De hidd el, nagyon szeret családod,
ÉS remélem, hogy ezt már Te is látod!
Remélem mi is ott vagyunk álmaidban,
S mi sem feledünk, míg erõnk van!
