Fájdalmat okoztál,
Bennem hagytad a szenvedést.
Bennem hagytad a kínt.
Bennem hagytad a reményt ami idáig éltetett.
Elvettél tõlem mindet!
Gyûlöllek!
Gyûlöllek, te démon!
Ó bárcsak átélnéd minden szenvedésem.
Minden kínom.
Mindent ami miattad van!!!!
Bárcsak átéreznéd a fájdalmat !
Amit te okoztál nekem.
Bárcsak jönne valaki.
Bárcsak megmentene.
Bárcsak nyújtaná a kezét egy furaálomba és szólna,
Menjek vele.
Bárcsak futhatnák a széllel.
Elengedve minden dühömet szembe fordulnák a démonaiddal .
Ordítva elmondanám hogy szabad vagyok!
Felszabadultan rohannék végig a réten ,
Mint egy fogságból megszabadult lélek.
Nem nézném merre megyek.
Haladnék a hang irányába.
Mikor meglátnám õt,
Sírva mondanám el mit tettél velem.
Védelmezõlég mellém állnál.
Örökre velem lenne.
Velem maradsz?
Örökre?
Vagy lefelejtsz , mint ahogy a többieket is?
Nem tudom.
De a démonjaimnak sohasem lesz megbocsátás!
Sohasem lesz kegyelem!
Mert azzá váltam ami vagyok.
Üldözött vad a félelem erdejébe.
Ezzé tettél engem.
Te angyalom! Fényt hoztál , sr17; reményt.
Nem csak nekem. Mindenkinek.
Hát csupán annyit kérek: Védelmezz minket ha tudsz.
Örökre. És ne felejts el ki vagy !
Mert hozzánk tartozol!!!
