Egy kósza felhõ záporozni készült,
bágyadtan táncolt pár jegenye levél,
ezer szárán suhogott a kalászos búzatábla,
s megtört a zöldje vérpiros vadmákok
kormos szemén.
Emlékszem hatvanöt rekkenõ nyarára,
lenn csatangoltam a kanyargó pataknál,
fürdött a lelkem a tiszta égi kéken,
és néha már tûnõdtem titkos szép igéken.
Szabad sörényû ifjúságom
merre vágtattál gyenge ágon?
Ó, tudom nem jöhet soha több olyan nyár,
sosem lesz már oly illatos semmi nektár,
de kilencszázhatvanöt
emlékeimben örök,
vénülõ szememben itt maradtál.
reitinger jolan - július 27 2008 21:07:16
Nagyon szép a versed, s biztos az emlék is , ami ehhez az évhez köt, hogy ennyire megmaradt benned.
Szeretettel Joli
Torma Zsuzsanna - július 28 2008 10:10:41
Gyönyörû visszaemlékezés 1965-re!
Azt hiszem, mindannyiunknak vannak szép emlékei a régmúltból, amire mindig szívesen visszaemlékezünk. Remélem elõbb-utóbb sokunkét olvashatjuk ezen a honlapon!
