amíg nem foghatom a kezed
amíg nem érhetek az arcodhoz
amíg minden nem az enyém
mi hozzád köt,addig hallgatok.
s úgy válnak veled eggyé az éjjelek és nappalok.
s úgy lesz az én kezem a te kezed
s úgy húzom magam a magasba
s úgy szédülök a kettõnk kötelén
míg egyszer megállok,sietve lenézek.
s addig zuhanunk,még ki nem kötünk szívünk szegletén.
s addig nem állunk meg míg lehet
s addig borzoljuk szét a lelkeket
s addig térdelünk a kiszórt kavicsokon
még nekünk nem fáj.szorító kezed fogom.
s lehet,hogy ez lesz az igaz holnapom.
Torma Zsuzsanna - július 28 2008 09:49:36
Kedves Mimone!
Üdvözöllek itt a honlapon, mint számomra még ismeretlen alkotót!
Tetszik a versed, ha bár a szabadverselés formáját választottad, amelyben nincs mindig mindenhol vesszõ és pont, mint általába a hagyományosaknál. De azért jó a megfogalmazás.
Írj még nagyon sok szépet Magadnak és Nekünk!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
mimone - július 28 2008 10:57:16
én is szeretettel köszöntöm azokat,akik megtisztelnek jelenlétükkel....és megszólalnak a társaságomban.mimone
reitinger jolan - július 28 2008 14:46:00
Olvastalak, értettelek, elemezni nem fogok.
Szeretettel Joli
reitinger jolan - július 28 2008 14:51:44
Olvastalak, értettelek, elemezni nem fogok.
Szeretettel Joli
mimone
.
