|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
 i
Nem lehet megállni egy percre se,
Malomkerék örli az élet himnuszát.
Arcomon lepereg sárga könnyed,
Sárgával vonja be szívem bíborát.
És minden csupa sárga,
Sárga a nap zsarátja,
Sárga savanykás íz van a számba,
Sárga fénykép van rólad a fiókba zárva.
Belesárgul a szívem az elmúlásba,
De még emlékszem a vér édes- sós zamatára.
Rózsa szirom mosolyod lengi be a csendet,
Emlékeink cserepei szanaszét hevernek,
És én árva gyermekként játszom csendesen,
Egyedül fázom a nyári melegben.
Lágy kacajod meglebben a szélben,
Érzem velem vagy, vagy mégsem... |
|
|
- július 28 2008 19:20:52
Van valami benne valóban az elmúlásról, de a szép idõkbõl is és kell erre néha emlékezni. |
- július 28 2008 23:52:02
[b]Szia Ildikó
...különös színt ragadtál meg és hívtad társul, hogy az elmúlás képeid megfesd...és ez a különös szín, egy eredeti, egyéni hangulatot is ad a versednek, mely átélhetõ és átérezhetõ...nagyon meleg, nagyon õszinte sorok...
A bánat színét Te lecserélted a Nap egy árnyalatára...szerencsésen tetted...kifejezetten tetszett!!
Szeretettel[/b]
szí. |
- július 29 2008 08:37:01
Nagyon szép a versed, kedves Ildikó!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- július 29 2008 11:17:33
Csodaszép a versed, Ildi! Remélem, a szép emlékek erõsebbek! Nagyon tetszett.  |
- július 30 2008 00:10:19
Jól megtaláltad a színt, az elsárgult levelek, és fényképek sárgára fakuló színét.
De nekem mégis az utolsó sorod adja a vers különleges zamatát:
Velem vagy, vagy mégsem...
Szeretettel. Szisz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. november 05. szerda,
Imre napja van.
Holnap Lénárd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
