Én nem haragszom rád.
Oly messze már az a nyár.
Mit érzek, az nem harag,
Hanem pokolian mély fájdalom.
Az elveszett perceket siratom,
És a régen-volt csókokat visszavárom.
Ha valakivel újra boldog lehetnél,
Nem sírnék tovább, akkor veled örülnék,
Boldogan hallgatnám, hogy róla mesélsz.
De nem tudsz szeretni már, drága,
Mert rád is hatott az ismeretlen átok.
Hogy hiányzom, azt letagadod.
De szemed le mindhiába hunyod,
A fájdalmad rajta átragyog.
Nem kellett megbocsátanom.
Sosem haragudtam rád.
mimone - július 29 2008 14:43:01
emberi érzés azt tudni,hogy nem vagy haragtartó....,hisz attól nem leszünk gazdagabbak,/tõled igen/ha haragunkat megmutatjuk a napnak..
mimone
loretta - július 29 2008 16:05:06
Köszönöm nektek!
Magdileona - július 29 2008 19:52:35
Én is úgy gondolom, van neki baja épp elég...
Szép és fájdalmas-nagylelkûen lemondó...
Szeretettel: Magdi
reitinger jolan - július 29 2008 20:28:56
Hát, mint tudjuk a harag rossz tanácsadó, helyes, hogy nem haragszol.
Szeretettel Joli
sziszifusz - július 29 2008 23:50:21
Érzéseid tiszták, õszinték.
Felülemelkedtél valamin, amin sokan nem tudnak.
Szépen vetetted papírra nehéz szíved fájdalmait.
Szeretettel:sziszifusz
loretta - július 30 2008 05:44:42
Köszönöm szavaitokat!
mimone
