Rád gondolok
Mikor a Holdsugár opálos fényével szövi gondolatom
S az éj csendje oltalmazón körbefon.
A tegnap sötétségbe fúl, s a vérvörös hajnal
Vajúdva szüli a Napot, s kényesen nyújtózva ébred halkan.
Rád gondolok
Mikor a fény álmosan ébred, pilláit mélán kinyitja
S tétován a reggelbe olvad, harmatkönnyeit felszárítja.
Hisz miattad kél a Nap, érted öltözik újra
A lét, s a szél lágy dallamát dúdolja csendben, füledbe súgva.
Rád gondolok
Mikor a tarka rét virágai érted nyílnak hûvös reggelen
Hajladozva táncot járnak ezernyi virágtengeren.
S gyengéden ölelkezve szélben együtt ringanak
Törékeny testük oly ingatag.
Rád gondolok
Mikor bársony felhõk mögül a Nap az égre táncol
S álmaimba ragadt öntudat elillan magától.
Langyos szélbe csókolom neved
Magamban megfürösztelek.
Rád gondolok
Mikor égi zápor hinti cseppjeit a Földre
S szivárványt szõ a fülledt felhõkre.
Ezer színe mind érted éled
Beléd festi izzó szenvedélyem.
Rád gondolok
Mikor horizonton ring a távol
S a Nap lenyugszik a látóhatáron.
Mikor lopózva hintázik az alkony
S az égre csillagokat karcol.
Rád gondolok
Mikor puha paplant vet az álom
S az éj vánkosán szunnyadva várom
Hogy, csillagként Földre csorog majd a fényem
S szíveden ragyog tovább szemérmem.
Magdileona - július 30 2008 20:16:00
Nagyon szép... külön tetszik benne, hogy nemcsak szép gondolatokat halmozol egymásra, ahogy épp jön - hanem a felépítésre, struktúrára is ügyelsz. Gratulálok hozzá!
Szeretettel: Magdi
