|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Régi levelek a fióknak mélyébõl,
Lassan lehullnak a párom kezébõl...
Régmúlt szép szavaink, martalékul válnak
A lobogó lángnak, s izzó parazsának...
Egyenként dobálja a sorokat tûzbe...
Még egyszer olvassa, s könny szökik szemébe.
Néha mosoly villan a sápadt arcára,
Majd újra hamut szór csendes bánatára...
Otthagyom. Tudom, most vágyik a magányra.
Nem tudja, hogy mit tesz, s vívódik magába'.
De érzi, hogy az ösvény melyre mi most léptünk,
Vissza nem nézhetünk... Csak elõre nézünk.
Új élet kezdõdik, ki egyedül, ki mással...
Nincsen értelme már dobni egymást sárral!
Emlékek hamuja bár kukába kerül,
Ami el nem éghet, az megmarad legbelül...
A sok szép közös emlék, melyet elégetett,
A lelkünkben megmarad, de már nem gyújt tüzet.
A régi sérelmeink, mit nem rakott õ tûzre,
Azok beleforrtak szenvedõ szívünkbe...
Az idõ begyógyítja a számtalan sebet,
De majd nem találja a régi emlékeket!
Öreg éveiben, majd ha visszaemlékezik,
Visszasírja õ még a múltunknak képeit. |
|
|
- július 31 2008 09:10:26
Nagyon szépen megírtad az "emlékek" tûzre vetését, kedves Horika!
De ne feledd, az igazán szép emlékek örökre megmaradnak a szívünkben. És ne sajnáld azt, amit más eldob, az neki fog hiányt okozni majd egyszer, Te tartsd meg Magadnak azt, amit szeretnél megtartani.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- július 31 2008 09:20:08
Egy kapcsolat vége biz ilyen szomorú, de szép szavakkal megírtad mégis. |
- július 31 2008 11:58:00
Meghatóan szép lett. Gratulálok!  |
- július 31 2008 12:25:59
[b]Nagyon megfogott a versed...gyönyörû!!!
Szeretettel[/b]
szí. |
- július 31 2008 13:45:08
Köszönöm... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. július 04. péntek,
Ulrik napja van.
Holnap Sarolta, Emese napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
