|
 Vendég: 82
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Csendes a ház, a mesének vége,
szürke hétköznapok jönnek.
Várjuk újra, hogy érkeznek végre,
hiszen nekünk az is nagy ünnep, ha
gyermekeink csöngetnek be.
Fáradt üresség ült a házra,
sötét ködfelhõ takarja a tájat,
elmúlt egy év, elõttünk egy újabb,
hogy mit hoz az új,
az csak rajtunk múlhat.
Egy sort olvasok, ám gondolatom
messze jár valahol,
hogy hol?
azt még magam sem tudom.
A hírdobozt már be sem kapcsolom,
hiszen csak fokozza bajom.
Inkább könyvek közt matatok,
hogy a rossz idõ könnyebben múljon,
és fájó gondolatom jobbra forduljon, a
jövõtõl való félelmem végre elmúljon. |
|
|
- augusztus 04 2008 19:57:47
Sajnos, nem egyedi ez a dolog, hogy az emberben mindig ott van az aggodalom a jövõ miatt... míg ott van a család, addig meseszép minden, s nem gondolunk szorongásainkra... szépen írtad meg.
Szeretettel: Magdi |
- augusztus 04 2008 20:23:23
Hát igen, mindíg van valamiért szorongani, de van benne jó is a család és az otthon melege. Szép a versed. Grat. Kormi |
- augusztus 04 2008 21:14:41
Nagyon szép lett, Szuzus! Várd csak õket, biztosan sokszor mennek!  |
- augusztus 04 2008 22:31:15
Köszönöm szépen a kommenteket.
Szeretettel:szuzus |
- augusztus 05 2008 08:23:31
Kedves Szuzus!
Addig nem is tudjuk igazán, hogy milyen magányosak lehetünk és csendes lehet a ház, amíg egy gyermekünk is, de mellettünk van.
Amikor aztán mindegyik elmegy, akkor érezzük igazán a hiányukat.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- augusztus 05 2008 18:59:54
Köszönöm Zsuzsi! Az biztos, hogy nagyon hiányzik, de a tudat, hogy jól van, boldog már megnyugtat, mert ez az élet rendje.
Szeretettel:szuzus |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
