Csak én.
Tekintetem eléri a határt,
szívom a kertek
szûnni nem akaró édes illatát.
De távolban egy harang
elüti a hetedik órát.
Eltörli végleg a csend
utolsó lábnyomát.
Szalma-vállamról madár röppen,
s elillan a levegõbõl
az utolsó illat.
Körbepillantok és elsétálok
lassan a jégesõ elõl.
gondola - augusztus 04 2008 21:32:14
Szia Etti!
Egy pillanat, a Madárijesztõ pillanata. Életre keltetted, amit megérdemel, hisz állandóan szolgálatban van. Csak az a fránya jégesõ, lám nemcsak mi menekülönk elõle, de Õ is futna szegény ha tudna!
Torma Zsuzsanna - augusztus 05 2008 08:18:44
Kedves kis vers a madárijesztõrõl. Lám, mennyi mindenrõl lehet írni!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
Etti - augusztus 05 2008 11:54:19
Köszönöm nektek! Úgy érzem, néha kell ilyen egyszerû dolgokról is írni, mert hisz a madárijesztõ egy élettelen tárgy, de mégis nagy szerepe van!
