Álmodtam csillagot. Egy szép égitestet,
Mely az égbolt alatt velem szeretkezett.
Velem szeretkezett mind megannyi este,
Buja vágytól mindig tüzes volt a teste.
Folyvást megvédett õ a gomolygó felhõktõl,
Tiszta maradt az ég, de védett a hidegtõl.
A kihûlt vad bolygókat sorra elhajtotta,
Vad eseményektõl az álmaim, megóvta.
Aztán egyszer eltûnt, nem láttam napokig.
A megvadult bolygók ûztek hajnalokig.
Menekülve tõlük, a nap felé rohantam,
Majd sütkérezni kezdtem a forró sugarakban.
Átölelt a meleg, s fagy rémülten menekült.
Éreztem, hogy testem a naptól felhevült.
Átható melegtõl meggyulladt a szívem,
Azóta is lángol és nap - mint nap ezt érzem.
Torma Zsuzsanna - augusztus 05 2008 08:01:26
Szívedbe költözött a szeretet, vagy szerelem, kedes Horika!
Annak lángja mellett még sokáig melegedjél!
üdv.: Torma Zsuzsanna