|
 Vendég: 103
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Bõrömet súrolták az éj szakadt részei,
És én kábultam tûrtem, nevettem.
Magukba szívtak a mozgóképek. Mind sík volt, egy sem térbeli.
Az ég alattam pihent, nem felettem.
Magába rántott a sûrûség,
És ordítottak a levelek, mind engem néztek.
Én hûtlen vagyok, mert megcsalt a hûség.
Rám vágynak a levelek, csak engem kérnek.
Én ott voltam, néztem õket s féltem tõlük.
Mert úgy éreztem megölnek.
Hogy testembõl gyomként száradjak s hogy én legyek az Õszük.
Én leszek egyetlen lakója a felhõnek.
Lélegzik a lyukas ponyva, mert lélegezni hagyjuk,
És foszforeszkáltak fejemben.
Én néztem a lyukakat s átszûrõdtem rajtuk.
Nyugovóra tértek aztán reszketve a kezemben.
Plátói vonzalom fûz mindenhez, mi az Õszben talál magányra,
Sárga levéllel takarózik,
És ott zökken vissza, vissza a világba.
Abba, melyben megnyugszik, és álmokkal nem hadakozik.
Plátói vonzalom fûz mindenhez, mi az Õszben talál hazára,
Egy fában, mely most meztelen, s te csüggedsz.
Pedig az Õsz csupán a régmúlt nyár halála.
Most hideg van. Most fázol, most nem fülledsz.
Hitvesként a ráció csúf, de a fikcióval álomszép.
Olyan álom, melybõl nem akarok ébredni, csak általad,
S melyben te vagy mellettem, de most csak a falnak feszülök épp.
Tisztul szemem könnytõl, és tudom, hogy csak az ébredésem elõtt láttalak.
Forró pázsiton ébredek extázis után hangyákkal,
Egy bolygón, melyen a Föld csupán egy vasgolyó.
Napfényben csillogó álmokat kergetek a szarkákkal,
És eremben csobog, dicsõn csobog még a vasfolyó.
Benne keringsz te is és látom ahogy elszédülsz.
Pengéhez nyúlnék. Pihenj drága csillag.
Most én szédülök. Térdelek a mozgóképek elõtt, s te elémülsz.
Hold vagyok a szemedben. Hold, mely már alig csillog.
Bõröm perforált. Letépem. Meleg van és hajnalodok.
Érdesen kacsintok feléd. Kár, hogy nem jöttél el.
Reggel felkelek. Újultan, tán tavaszodok.
És elmerengek. Kár hogy nem melletten nõttél fel.
Hisz már felnõtt voltál, mint én most. Rég volt. Bõszülök.
Remélem most gyermek vagy. Mint egykor én.
Mert most haldoklom. Nincs tavasz. Most õszülök.
Majd téllé fagyok egy forró nyáron. S Te nevetsz, mint egykor én. |
|
|
- augusztus 05 2008 18:12:00
vannak érdekes sorok a versedben.....a felépítése és a hangvétele kicsit merev,/szubjektív ,persze tudom/de ennek ellenére elindul a képzelet,ha olvasom...s ezért mindenképp szép kategóriát érdemel nálam... mine |
- augusztus 05 2008 19:23:31
Súlyos...
Tetszett nagyon
v. |
- augusztus 06 2008 21:24:26
Nagyon szépen köszönöm mindnyájótoknak!!!
Örülök, hogy tetszik |
- szeptember 04 2008 12:41:51
érdekes a stílusod. látom az õsz téged is megtalált. engem 25 éve és velem is marad nemcsak a verseimben. te viszont ugyanúgy hordozod. ez a versed kissé hogyismondjam túlfokozott, kissé túlmagyarázott. és ami az érdekessége még, hogy fölöslegesek a rímek, mert hiába a 4 soros vsz-ok, a szótagszám nem egyezik, nincs bennük rend. én azt javaslom, hogy ezt vagy ezeket a verseket próbáld meg szabadversként megírni, szerintem tökéletesek lennének.
és nagyon jól írsz.
zsolti |
- szeptember 07 2008 00:09:50
Köszönöm Zsolti! Az az igazság, hogy annyira nem figyelek a szótagszámra, de direkt! Nekem az túl kötött, nem tudom annyi szótagba besûríteni a mondanivalómat, mint amennyibe "kéne" De van egy-két ilyen versem is! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
