Ordíts, süvít? szél, táncolj, kecses villám!
Dermedjen meg a vér, szakadjon el a hám!
Mindenfelé elmész, s mindenfelé szállsz,
Ezer útra térsz, amíg engem megtalálsz.
Hiába próbálsz bús könnyeket keresni,
S szép tavam remeg? tükrén nevetni,
Csak bolondos kristályokat látsz heverni,
S tíz szerelmes ujjat egymásra d?lni.
Mért hallgattál el? Ajkad szólni mért nem mer?
Bús féltékenységed magas falat emel,
De csakis benned. Engem nem keserít el...
