Egyik szememmel sírok, a másikkal nevetek,
Történtektõl függ, hogy mit mutatok tinektek.
Ha te így, én úgy, nem küzdök süket fülekért,
S ha te szeretsz, én is harcolok a szerelemért.
Nem csinálsz belõlem élõ halottat, porig alázva,
Nem fogsz engem látni a betonom esõben ázva.
Tudod, hogy félek, rettegek a nélküled világtól,
Félek szeretni téged, meg fogok halni vágyaktól.
Bízom, még hiszek neked, a jövõnk benned él,
Ha szívünk egyszerre dobban, a láng életre kél.
Ne feledd, tõled függ minden, pokol vagy menny,
Ha nem szeretsz, halkan csukd be ajtód és menj.
szoszircsi - augusztus 05 2008 21:32:21
[b]Szia Angyal..."jövõnk benned él..." írod...szerintem meg benned...hiszen te ugyanúgy döntesz és választasz, mint a másik fél...és még az is lehet...hogy egymást...remélem...
Kifejezõek az aggodalmaid és bizonytalanságod....magadat, csak magadra bízd...
[/b]
